A hazánkat kétszer is megjárt ausztrál zenekar 2003 óta nyűvi a húrokat a glóbusz másik felén, nevük legutóbb az Insomnius Dei tavalyi lemeze kapcsán került nálunk szóba. Előző két korongjuk (The Sombre Light of Isolation – 2004; Sleep of Reason – 2005) nem volt rossz annak ellenére sem, hogy a Katatonia munkásságát hallhatóan magukon viselték, régóta esedékes harmadik lemezük azonban meglepetés volt, mert némileg más irányba léptek tovább, mint amire én számítottam.

Nem kertelek: a korábbiakhoz képest jóval darkosabb az összkép és az elektronika is gyakrabban bukkan fel a dalokban. Talán a Tiamat néhány előző lemezén volt valami hasonló muzsika… Ez önmagában nem probléma, az viszont igen, hogy maga a zene szerintem valamelyest jellegtelenebb lett. Hiába vannak itt a szomorkás, melankólikus hangvételű, precízen feljátszott zenei alapok, a pár hallgatás után dúdolható melódiák, hiába hoz Mark ezúttal is nagyszerű énektémákat, ha összességében hiányzik a csapatra jellemző saját íz. Persze ha valaki csupán jó dalokat akar, az megkapja a rendelkezésre álló bő egy órában, ezt nem is lenne igazságos elvitatni a bandától. Nekem főként a leghosszabbként jegyzett, igen változatos, néhol keleties hangulatú témákat felsorakoztató ’Blood’; és a tempósabb ’Means For An Ending’ tetszenek. Mindenképpen pozitívum a tiszta, erőteljes sound (a felvételek és a maszterizálás több ausztrál stúdióban zajlottak, a keverés Észtországban), és az igényes csomagolás.

(A forgalomba kerülő kiadványhoz jár egy második CD is, amelyen négy, ezidáig kiadatlan dal, és két remix szerzemény található. Ehhez azonban nem volt szerencsém, így érdemben nyilatkozni sem tudok róla.)

Szép is, jó is, kétségkívül érettebb a produkció, nekem azonban a két előző lemez hangulatosabb megközelítése jobban tetszik. Gothic zenék rajongóinak ajánlott egy próbára.

7,5/10