Még funeral doom körökben is eltérő az eredetileg Kostas egyszemélyes projektjeként indult csapat megítélése. Egyesek szerint igen magas nívójú lemezeket készítenek, mások szerint alig középszerű a monotonitás ezen fajtája. Ettől függetlenül tény, hogy Nyugat-Európa jeles doom fesztiváljain a műfaj legnagyobb ászaival játszottak már együtt, elég csak az Esoteric, a Morgion, az Evoken, a Skepticism, vagy az Until Death Overtakes Me neveit megemlíteni.

Fentebbi dilemma kapcsán nem állnék senki oldalára, mert igazság szerint egyedül a 2003-as keltezésű „O Solitude” című bemutatkozáshoz volt szerencsém. Az tetszett, de utána még egy nagylemez és egy EP is kiadásra került, amelyek viszont elkerültek. A komor hangulatú borítóba csomagolt új korong egy óránál is hosszabb játékidejű, de ezúttal mintha kevésbé morózusabb és némileg pörgősebb lenne a végeredmény – még ha a stílus figyelembe vételével paradoxonként is hat e megállapítás.

A vonatkattogással felvezetett ’Deliverance’ egy kellemesen zakatoló szerzemény, nem kevés Sabbath-hatással, bár a Hammond-betét számomra elég furcsán hat ebben a közegben. Érdekesen keveredik itt a múlt és a jelen, akárcsak a ’Dum Spiro Despero’ esetében. Az ’Unknown Land’ tematikus gitárzúgásra épít, a mormolós-akusztikus részei alatt felcsendülő fúvós hangszer okán kicsit keleties hatású. Azonban már-már death metalos hörgés alatt érkező egyszerű kalapálás eléggé kilóg az összképből a dal második felében.

Az instrumentális/akusztikus ’Haven’ utáni dalok sokkal inkább tetszenek, jobban közelítik azt a feelinget, amelyet elvár az ember egy funeral doom lemeztől. Meglepetés azért akad, hiszen a ’The Loss of Innocence’ a Bathory epikus korszakának nyomát is magán viseli, de a végeredmény több, mint jó. Az ’Eternal Sorrow’ 12 perces hosszúsága ellenére is izgalmas, gitárharmóniái, -témái talán a legjobbak, Kostas szinte végig tisztán, dallamosan énekel, szerintem a dal hangulatához is jobban passzol. A záró tétel pedig egy furcsa egyveleg: egyszerre van jelen benne a Quorthon által megidézett viking világ és egy kis keleti egzotikum, bár olyan érzésem van, mintha csak afféle outro-ként funkcionálna.

Nem is tudom… Kétségtelenül sajátos hangulatú anyag, de én icipicit csalódott vagyok, mert nem egészen azt kaptam, mint amit vártam. Persze ettől függetlenül doom fanatikusoknak nagyon is érdemes vele próbát tenni.

8/10