Házasságban azt mondják, hogy a hetedik év a kritikus. Úgy látszik, hogy ez a Dévaványai Dobfesztivál életében is annak számított. A többszöri időpont átszervezés és némi szponzorpénz elszállása után mégis megrendezésre került fesztivál több sebből vérezve (kevés pénz a kultúrára, más hasonló fesztiválokkal való azonos időpont, alföldi forróság, szegényedő kultúra és társadalom stb.) is talpon maradt, sőt, maradandó élményekkel gazdagította (a szervezőket pedig nem kevés tapasztalattal) a hűséges látogatóit.

A gyönyörű és finom vizű strandon valamint a mellette lévő sportpályán megrendezett háromnapos kis fesztivál sziget a szárazföldön, már ami a fesztiválozási időszakokat illeti. Tiszta, barátságos, családközpontú, olcsó és bátran kimondhatóan színes, változatos, gazdag programú; ami pedig a környezetet illeti, hűsítő, igazi nyári üdeség.

Múlt héten már tudósítottunk a készülő fesztiválról, ennek tartalmára nem térnék ki különösebben, sok változás nem volt, annak ellenére, hogy a tervezetthez képest több nehézség adódott. Le a kalappal Dévaványa és a szervezők előtt. Ha kíváncsi vagy, hogy mik is történtek ott kronologikusan, kattints ide: www.dobfesztival.hu

A hangulatról azonban bőven lenne mit írni. Bátran kimondom, ilyen bensőséges fesztivál nincs még egy az országban. Amikor még a délelőtti punnyadás megy, az is teli van élményekkel. Fürdőzés, vízben didzseridúzás, dobolások, táncolások, kajálások-piálások, beszélgetések, játékok és így tovább. Tudom, hogy most ez úgy hangzik, mint egy retro pártüdülő propaganda szövege, de tényleg baromi jó hangulatú történetről van itt szó. Délutántól lehet aztán workshopozni (műhelyfoglalkozni), tanulni dobolni – különböző műfajokban, különböző dobfajtákon –, táncolni, ismerkedni a világ népeinek kultúráival. Az elmúlt hónapokban nagy sikerrel zajlott One World Projekt napjainak hangulatai végig jelen voltak itt is, állandóan forrón tartva a közönséget, még éjszakánként is dobszó várta a napfelkeltét, olykor húsz-harminc djembével, csörgőkkel, kolomppal. A Chillout sátorban a Tilos DJ-k nyomták mintegy napi huszonnégy órában, folyamatosan, a pult mellé állított különböző dobok népes tárházával – bárki beülhetett mögéjük, kísérni a bulit. Utolsó éjjel a programot tűzön járással fejezték be – hivatalosan. Ám reggelig szóltak a dobok, s még a jóisten is elsiratta a fesztivál végét, egy olyan kiadós zuhéval, mely aznap az egész országban csak itt volt. Mondták is a helyiek, ha aszály lesz, csakis a dobosokat hívják esőcsinálónak.

Más helyszíneken dob- és tánc workshopok, capoiera, tűzzsonglőrködések, játszóházak, íjászat, hangszerkészítés, jammelések és még számtalan egyéb csudaság, kiváló büfék és egyebek várták a nagyérdeműt.