Az 1948. június 21-én, Sunderland-ben született, jelenlegi Deep Purple billentyűs Don Airey káprázatos karriert tudhat maga mögött. 1974-ben indult Cozy Powell dobos Hammer nevű zenekarában, majd a Colosseum II-ben folytatódott. 1978-ban a Black Sabbath Never Say Die! lemezén játszott, de őt hallhattuk később Ritchie Blackmore Rainbow zenekarában is, többek között a Down to Earth és a Difficult to Cure lemezekkel. Szerepelt Gary Moore Back On The Streets című szóló bemutatkozásán, barátságuk és együttműködésük azóta sok nagyszerű Gary Moore dalt eredményezett. A 80-as évek Michael Schenker érintésével Ozzy szóló csapatában érték, vele készült a The Blizzard of Ozz meg többek között a Bark at the Moon is. 1987-ben a Jethro Tull-al turnézott, majd a Whitesnake és annak is az 1987-es klasszikus lemeze készült vele. Ez után jelent meg K2 című szóló lemeze...

A kilencvenes években ugyan volt egy hosszabb kihagyás, de Bruce Dickinson szóló lemezein, a Judas Priest Painkiller lemezén is őt hallhattuk. Szerepelt az UFO-ban, Brian May is vele készítette a Back to the Light-t. 2000-től 2003-ig szerepelt a Silver nevű szupergroupban, a Ten-ben, Uli Jon Roth mellett, de a Judas Priest-ben is feltűnt még a Demolition lemezén hallhattuk a játékát.

John Lord 2001-es távozása óta ő a Deep Purple tagja, hivatalosan 2002. márciusa óta. A Bananas és a Rapture of the Deep készült vele... Mindezen információ fontos, hogy a most megjelenő Light In The Sky című szóló lemezének klasszikus hammondokra épített hard rock ízeit megfelelő helyiértéken tudjuk kezelni. Új dalaiban korábbi zenei élményeinek legszebb emlékmorzsáit kapjuk meg!

Don Airey szóló lemezéhez mérhető minőségű, klasszikus hard rock ízű lemezt régen hallottam. Régi zenei formákat melegít fel rajta, fantasztikus intellektussal és innovációval. A projectben főleg a Thunder nevű Angol hard rock zenekar három tagja segítette. Danny Bowes énekes, Chris Childs basszer és Harry James dobos szereplése mellett, a KROKUS, Geezer Butler, TOKYO ROSE énekes Carl Sentance, az ALAN PARSONS PROJECT, Eric Clapton, Brian Eno mellett is szereplő Laurence Cottle basszer, Gary Moore és a PRIMAL SCREAM dobosa Darrin Mooney, Rob Harris session gitáros (Kylie Minogue, Mark Owen, Gary Numan) és a nagyon tehetséges és szépséges Lidia Baich hegedűs hölgy munkáját élvezhetjük. Zeneileg olyan professzionális a produkció, hogy semekkora hibát nem lehet találni.

Azért nagy kár, hogy a Deep Purple jelenlegi és egykori tagjai nem vendégeskednek! De, bevallom nekem annyira nem hiányzik egy nagyobb név sem. Így Don Airey azt csinált amit akart, és olyan dalok születtek amiért érdemes volt kihagyni a nagy vendéglistás ziccereket!

Don Airey szóló lemezének minden dala kellemes emléket ébreszt, felmelegítve és átgondolva az eddigi munkáinak emlékfoszlányait kapjuk. Természetesen sok klasszikus billentyűs aláfestéssel és zseniális szólókkal vegyítve, de dalokról van szó. Nem őrült kapkodásról vagy kísérletezésről. Olyan képek villanak be, amik mások lemezéről ismerősek, de ebben a formában újdonságnak hatnak!

Don Airey szóló lemeze dalról-dalra változik. Van néhány régi Deep Purple emléket idéző, de kapunk Rainbow-s dalt, space-rock hangulatú dal is van, blues is idéződik, hegedűvel versengő fúzós jazz-rock is akad, ha kell ballada is van, ELP-szerű progressziót is kapunk, és még akusztikus zongorás jazzre is, fantasztikus minőségben telik a tudásából. Dalról-dalra kap bele mindebbe, de mindezt olyan vírtuózan teszi, hogy az már maga a zenei varázslat!

Azt olvastam valahol, hogy úgy kell elképzelni ezt a lemezt, mintha Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében szereplő paranoid robot, Marvin játszana billentyűs hangszeren egy hard rock lemezen. Nos, szerintem is valahogy így van ez... Don Airey ragaszkodik a múltjához, és egyedülálló módon műveli azt. Márpedig egy ilyen nagyságrendű múlttal rendelkező billentyűsnek nem lehet szebb kihívása, mint megőrizni egyéniségét!

10/10