Szeptember 1-én a Bókay Kertben láttam először a miskolci Mustang Grapest. Megfogtak a koncerttel, nagyon tökösen és egyedien játszották Hendrix Wait Until Tomorrow-ját, kértem demót, de amilyen amatőrök, nem volt náluk. (itt hívnám fel minden zenekar figyelmét, hogy tessék vinni hanghordozót magunkkal, mert hátha kell) Nem hagytam annyiban, postán elküldettem velük ezt a négy számos, rövidke, ámde kiváló anyagot.

Tulajdonképpen egy feldolgozászenekarról van itt szó, akik a funkrock vonal bluesrockosabb klasszikusait interpretálják meglehetős energiával. Lubickolnak a témákban, nagy kedvvel és lendülettel, ami némi vidéki félszegséggel is párosul.

Van egy-két saját számuk, ezekből felkerült a demóra a Jeep-Juup (zsip-zsup, kenderzsup) című és tartalmú ötletdarab. Ötletnek nem rossz, zeneileg pofás, de a szöveg kicsit nevetséges. A második, harmadik és negyedik darabot azonban egész nap elhallgatnám (ha nem kellene melózni). Tökös, lelkes, eredeti – jó értelemben vett - amatőr lendülettel.

Hangszeresen jók a srácok, jó az összjáték. Kicsit a 2002-ben sajnálatosan megszűnt Boom-Boom jut eszembe. A basszusgitáros énekel, érdekes hangja van, kimondottan szokatlan. Összességében ez egy jó bulizenekar, progresszív felhangokkal.