×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jazz legendái: ARTIE SHAW 

Megjelent: 2007. szeptember 09. vasárnap 18:05
Szerző: jazz
    Cikkek 

- Arthur Jacob Arshawsky néven 1910. május 23-án született a New York állambeli New York Cityben, Egyesült Államok, elhunyt 94 éves korában, 2004. december 30-án, Thousand Oaks-ban (California). Shaw 12 esztendős korában kezdett altszaxofonozni, majd néhány évvel később egy connecticuti tánczenekarban tűnt fel. 1926-ban áttért a klarinétra, és a következő három esztendőt az ohiói Clevelandben töltötte mint Austin Wylie hangszerelője és zeneigazgatója. Játszott Irving Aaronson populáris zenét játszó bandájával is, ahol időnként tenorra váltott. Shaw 1929 végétől New Yorkban tevékenykedett, az éjfél utáni jam sessionök állandó résztvevője volt, több vezető jazzmuzsikussal játszott együtt, és jelentős hírnévre tett szert, mint technikailag briliáns klarinétos. Számos lemezfelvételt készített tánczenekarokkal és olyan jazzmuzsikusokkal, mint Teddy Wilson, akivel néhány Billie Holiday-felvételenjátszott együtt. Shaw 1936-ban olyan zenekart alakított, amely a koncerten a hagyományos tánczenekari hangszerek mellett koncertvonósokkal szerepelt, és ez lemezszerződést hozott.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez a csapat 1937 áprilisáig létezett, amikor is Shaw hagyományos big bandet alapított, és rögtön sikert aratott, amit részben Jerry Gray dallamos hangszereléseinek köszönhetett. A zenekarral számos felvétel készült, többek között a "Begin The Beguine", amely hatalmas siker lett. Zeneileg nézve a Shaw-zenekar első éveiben a korszak egyik legjobbja volt, olyan zenészek szerepeltek soraiban, mint Johnny Best, Cliff Leeman, Les Robinson, Georgie Auld, Tony Pastor és Buddy Rich. 1938-ban rövid ideig a zenekar énekesnője volt Billie Holiday, ám a New York-i hotelekben és a zenekar rádióműsoraiban alkalmazott faji megkülönböztetés egy sor kényelmetlen vitához vezetett, és az énekesnő kilépett a zenekarból. Shaw énekesnői ekkor Kitty Kallen és Helen Forrest lettek. Shaw a nem megfelelő publicitás és a közönség elfordulása miatt 1939 végén feloszlatta zenekarát, ám szerepet vállalt az 1940-es Fred Astaire-Paulette Goddard filmben, a Second Chorus-ban, ahol a “Frenesi " című slágerrel szerepelt, és ekkor gyorsan újraalakította zenekarát. Az új bandában ismét voltak vonósok, és a Grammercy Five külön együttesként is működött a zenekaron belül.

A big bandben olyan zenészek szerepeltek, mint Billy Butterfield, Jack Jenney, Nick Fatool és Johnny Guarnieri. A kisegyüttesben Guarneri a zongorát csembalóra váltotta, amivel igen jellegzetes soundot alkotott. Olyan sikeres lemezfelvételek következtek mint a “Concerto For Clarinet", a "Summit Ridge Drive!" és a "Special Delivery Stomp". Shaw zenekarát az Egyesült Államoknak a második világháborúba való belépésekor feloszlatta. 1942-ben az amerikai flotta egyik zenekarának feje lett, amelyben számos vezető jazzmuzsikus szerepelt. A háború után megalakított új zenekarában Roy Eldridge, Dodo Marmarosa, Barney Kessel, Chuck Gentry, Stan Fishelson és más kitűnő zenészek szerepeltek. Ez a banda a többiekhez hasonlóan rövid életű volt, és a negyvenes években Shaw sorra alakította a zenekarokat, amelyek alig néhány hónap után széthullottak. Shaw ekkor klasszikus gitártanulmányokat végzett, és zeneszerző/hangszerelőként kezdett új karriert. Az ötvenes évek közepétől visszavonult a zenétől, és az írásnak szentelte életét. Néhány évig Spanyolországban élt, majd a hatvanas évek végén visszatért az Egyesült Államokba, ahol kiteljesítette új pályáját. A nyolcvanas években egy új zenekart alapított, amelyet Dick Johnson vezetett, és különleges koncerteken vett részt. 1985-ben a Time Is All You've Got című dokumentumfilm foglalkozott az életével. A kilencvenes évek elején Londonban egy olyan zenekart terveztek, amelyet Bob Wilber vezetett, hogy újraalkossa zenéjét.

Shaw a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején Benny Goodman riválisává vált, ez az ellentét azonban a publicisták műve volt, valójában e két zenész baráti kapcsolatban volt egymással. Stilisztikailag Shaw kissé hidegebben játszott, mint Goodman, jazzérzéke nem volt olyan kifinomult. Goodmanhez hasonlóan Shaw technikája is briliáns volt, figyelemre méltó precizitással, örökké swingelve játszott. Szabálytalan zenekarvezetői pályája, magánéletéhez hasonlóan - nyolc felesége között több ünnepelt hollywoodi sztár volt - hozzájárult ahhoz, hogy soha sem lett akkora sikere, mint Goodmannek vagy számos zenekarvezető társónak. Zenekarai zeneileg mindig értékesek voltak, rendszeresen szerződtetett olyan színes bőra zenészeket mind Billie Holiday, Roy Eldridge és Oran,, Hot Lips' Page, amivel segített megtörni a zenében is meglevő faji megkülönböztetést.

Albumok: Artie Shaw Recreates His Great '38 Band (1963). Antológiák: The 1938 Band In Hi-Fi (1938) (1979), Swinging Big Bands, 1938-45, Volume 1 (1981), Melody And Madness Vols. 1-5. (1938-39) (1982), This Is Artie Shaw (1983), Traffic Jam (1985), The Indispensable Artie Shaw Vols 1/2 (1938-39) (1986). The Indispensable Artie Shaw Vols 3/4 (1940-42) (1986), The Rhythmakers Vols 1-3 (1937-38) (1987), Thou Swell (1936-37) (1988). További információ: Artie Shaw: The Trouble With Cinderella: An Outline Of Identity.

Forrás: Jazz-zenészek Lexikona

rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Jazz legendái: ARTIE SHA!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Meszecsinka - legjobb pillanatok, kalandok (2017)
A 2017 New Yorkban kezdődött, ahol a Meszecsinka adta a száz legjobb New York-i koncertek egyikét 2017-ben a New York Music Daily szerint. A Hajnalban

Tovább...












Klipmánia