×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bencsik Sándor utca 

Megjelent: 2007. szeptember 06. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Cikkek 

2001-től létezik Magyarország első rocksztárról elnevezett közterülete, a Bencsik Sándor utca. Az utca Debrecen északnyugati részén, Nyulas városrészben található, közel a Böszörményi úthoz, az M35-ös Debrecen-Észak lehajtója mellett. (térkép)

Itthon nem szokás az ilyesmi, talán máshol sem. Az első rocksztárról készült köztéri szobor is csak 2005 őszén emeltetett Radics Bélának (több éves huzavona után)

Bencsik Sándor 1952-1987 közt élt legendás gitáros és zeneszerző, a P. Mobil és a P. Box együttesek kimagasló alakja. Mondjuk ki: Ő írta az összes klasszikus Mobil számot, munkásságából él ma is sok zenekar, számtalan amatőr az ő dalait játssza tribute zenekarként. Hatása a magyar rockkultúrára óriási, szerzeményei klasszikusak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Samu nem volt egy kimondott legenda, sokan nem tudják azok közt sem kicsoda, akik ismerik a dalait. Egy háttérbe húzódó ember volt, zenekarban gondolkodott szólógitárosként is. Megvolt benne az alázat is ehhez. Ő csak játszani akart, semmi több. A csendes emberek általában nem viszik semmire, de nála tehetsége áttörte ezt az akadályt, még ha ehhez tízszer annyi energiára is volt szükség, mintha vesztes alkoholistaként vívott volna ki hírnevet magának.

1987-ben máig tisztázatlan körülmények közt halt meg, még ha Schuster szereti is hangzatosan mondani, hogy "angolul gitározott és magyarul halt meg" (arra utal, hogy öngyilkos lett). Más - hihető - teóriák is léteznek, nem zárható ki az idegenkezűség sem. Egy ausztriai menekülttáborban nem nagyon vizsgálták akkoriban sem egy keleti menekült halálának körülményeit.

Az utcával kapcsolatban az a sztori, hogy 2000-ben Debrecen Város Önkormányzatánál voltam egyetemistaként közigazgatási gyakorlaton. A város népszámlálás előtti előkészítésén is dolgoztam, címbejárásokat csináltunk terepen. Így akadtam rá egy épp építés alatt álló területre, ahol a környező utcáknak már volt nevük (a hét vezér nevei), de egy utcának még nem. Épültek a házak, már megvolt a csatorna. Bevillant, a gondolatot tett követte. Beadtam gyorsan egy kimódolt kérvényt, indoklásképpen Bencsik Sándort, mint kortárs magyar zeneszerzőt nevesítettem. És ez így is van, csak sokan a rockot nem tartják művészetnek, így ezt kicsit elmaszatoltam. Az utcanévadás általános feltétele, hogyha személyről nevezzük el az utcát, hogy a személynek legalább tíz éve halottnak kell lennie. Samuka '87-ben meghalt, ez sajnos már adott volt.

Azt kell még tudni a helyzetről, hogy Debrecen utcanév kiosztási metódusa a tematikusság jegyében működik. Tehát egy csokorban az egy témájú utcák vannak terelve (virágnevek, azonos történelmi korszakú emberek, foglalkozások, stb). A terepen 2000-ben a hét honfoglaló törzs nevei szerepeltek, természetes, ha a Honfoglalás szvitre hegyeztem ki a kérelem indoklását...

A dolognak részemről nem volt folytatása, kicsit vicc is volt ez, kicsit diákcsíny is volt ez, még ha alapvetően komolyan is gondoltam. Isten tudja hogyan ment át ez az engedélyeztetésen, de mindegy is. Eztán csak vigyorogtam magamban, ahogy jöttek a hírek: Debrecenben van Bencsik Sándor utca. Meg se néztem, rég nem jártam Debrecenben.

Tény, hogy a Samu nem volt irodalmár, vagy akadémiai tag. Miért is lett volna? Az 1970-es tanévben meg is bukott matekból, a magatartása "változó" volt, szorgalma "hanyag". Ekkor már igazi, hivatásos zenész akart lenni. Kevéssé érdekelte az iskola. (József Attilát is kirúgták Szegedről, mégis kismillió utcát neveztek el az első magyar bluesköltőről)

Ugyanakkor ez általánosan is egy aktuális kérdés, hogy a könnyűzenét mennyire fogadjuk el a magyar és az egyetemes kultúra részeként. (kezdeményezések: "PUNKKK", "Idő van", könnyűzenei előadók állami kitüntetései, stb.) Nyugaton már vannak rockmúzeumok, itthon is pózolt már egy-két pozőr pl. Miskolcon, hogy majd lesz. (Nem lett.) - (Lapzárta után jó pár évvel, végül mégis lett!)

De ha nem is irodalom, vagy egyéb magaskultúra ez a téma, viszont volt olyan forradalmi ereje a rocknak a '70-es, '80-as években, hogy bizton kijelenthető, ez a sok szakadt zenekar méretes mennyiségű szöget vert a kommunizmus koporsójába. Mondhatjuk, hogy forradalmárok voltak, egy szabadabb világot akartak. Változtatni akartak, amikor a többség befogta a pofáját, ha egy kicsit rájuk mordult a Hatalom. Mások helyett voltak bátrak, mint általában a hősök. Egyrészről.

Másrészről meg nagyon sok embernek a rockzene jelentette a művészetet, a felemelkedést egy alacsonyabb kulturális rétegből, még ha ez csak proletár-művészet is valahol. Ezt is lehet díjazni. Bangó Margit sem akadémikus, mégis van Kossuth díja.

Meg egyébként is van elég fantáziátlan Kossuth meg Petőfi utca ebben az országban. Még ha jelen esetben az ott lakók nem is tudják, ki az a Bencsik Samu, szerintem nem kívánják most már megváltoztatni utcájuk nevét, ezzel összes iratukat eldobhatóvá téve. Hát ez is egy nézőpont. Mindenesetre egy hete elmentem és tényleg van Bencsik Sándor utca, és szerintem jól van ez így.

Bálint Csaba (2007.09.03.)
www.rockmuzeum.ini.hu

rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Bencsik Sándor utc!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 23. és 2017. november 08. között:









Klipmánia