×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jazz legendái: BILL DIXON 

Megjelent: 2007. szeptember 02. vasárnap 18:05
Szerző: jazz
    Cikkek 

- 1925. október 5-én született a Massachusetts állambeli Nantucket Islandban, Egyesült Államok. Bár a bebop zenét megvalósító generáció már megszületett, Dixon a hatvanas évek elejéig nem emelkedett ki a többiek közül, csak később vált az Új Zene úttörőjévé. New Yorkban nőtt fel, 18 éves korában kezdett el trombitálni, a Boston Universityn festészetet tanult, majd 1946-tól 1951-ig a Hartnott School of Music tanulója volt. Az ötvenes években New Yorkban élt szabadúszó trombitásként és hangszerelőként, megismerkedett és barátságot kötött Cecil Taylorral, majd később Archie Shepppel, akivel közösen vezetett egy kvartettet, és segített megalapítani a New York Contemporary Five-ot (amelyben Don Cherry, John Tchicai és J.C. Moses szerepeltek, Dixon tulajdonképpen sohasem játszott a csoporttal).



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



1964-ben megszervezte az October Revolution csoportot, a fiatal avangardisták (Taylor, Shepp, Roswell Rudd, Paul Bley, Milford Graves és a nem éppen olyan tú1 fiatal Sun Ra) hat éjszakából á11ó koncertsorozatát, amelyet általában úgy emlegetnek, mint ami megadta a New Thing mozgalom azonosságtudatát. Ennek sikere vezetett a rövid életű Jazz Composers Guild megalakításához, amely az egyik legelső zenész-önsegélyező szervezet volt (annak történetéről Valerie Wilmer az As Serious As Your Life cími kötetében számolt be). 1965-ben Dixon találkozott a táncos-koreográfus Judith Dunn-nal, akivel sok évig együtt dolgozott, első jelentós együttműködésüket az 1966-os Newport Jazz Festival jelentette. Ugyanebben az évben Dixon szerepelt Taylor Conquistador cími lemezén, tömören lírikus stílusa a zongorista vulkáni energiáját ellensúlyozta, lemezre vették saját Intents And Purposes-át egy tíztagú zenekarral, egy kvintettel, és két rövid, rájátszásos darabot. Dixon megkövetelte a zenéje és annak előadása feletti teljes kontrollt az Intents And Purposes lemezen (RCA kiadásban), amely egyetlen olyan lemeze, amely egy nagy amerikai cégnél jelent meg.

Művészettörténészként már korábban is tanított. Most a zeneoktatással is kapcsolatba került, és segített a New York-i University of the Streets közösségi programjának beindításában. 1968-ban a vermonti Bennington College-ban vállalt tanári állást, ahol felállították a Black Music tanszéket, és ahol azután tanított. 1976-ban meghívták a Paris Autumn Festivalra, ahol "Autumn Sequences From A Paris Diary" című művének öt napig tartó premierjét tartotta Stephen Horenstein (szaxofon) és Alan Silva (bőgő) közreműködésével. A hetvenes és a nyolcvanas években Dixon maga készítette lemezfelvételeit, amelyeknek csak egy kis töredéke jelent meg olyan európai labeleken, mint a Soul Note és a Fore, míg egy kétlemezes szólóanyagot az amerikai független Cadence label adott ki 1985-ben.

Dixon festő is, akinek Európában és az Egyesült Államokban voltak kiállításai. Zenéjét festőinek lehet nevezni, a formára, a textúrára és a színekre éppoly alapos figyelmet fordít, mint a zeneszerzésre (és a legszuperebb hangszertechnikára). Zenei idő, évszak, hangulatok stb. felidézése inkább absztrakt, reprezentatív, és az olyan lemezcímek, mint a Considerations és a Thoughts mutatják zenéjének alapvetően visszatükröző minőségét. A kisegyüttes felvételeken gyakran előnyben részesíti a sötétebb szonoritásokat, néha két vagy három bőgőst használ, s az intellektuális terhek egyensúlyba hozása, a nüanszok iránti érzékenység és a fenntartás nélküli strukturális koherencia teszi felejthetetlenné az eredményt. Dixon, Amerika egyik legeredetibb - és mellő-zött - hangszeres előadója, komponistája jelenleg The Fifth Of October című önéletrajzán dolgozik, 1986-ban kiadta L'Opera című kötetét, amelyben levelek, írásművek, kották és festmények vannak.

Albumok: Archie Shepp-pel: Peace (1962), Archie Shepp/Bill Dixon (1965), Intents And Purposes (1967), For Franz (1977), Bill Dixon In Italy - Volume One (1980), Bill Dixon In Italy - Volume Two (1981), Considerations 1 (1981, felvételek: 1972-76), November 1981 (1982), Bill Dixon 197073 (1983), Collection (1985), Thoughts (1987, felvétel: 1985), Son Of Sisyphus (1990, felvétel: 1988) Considerations 2 (1981, felvételek: 1972-76).

Honlapja: bill-dixon.com

Forrás: Jazz-zenészek Lexikona



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Jazz legendái: BILL DIXO!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia