×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 ROBERT PLANT - NINE LIVES (az Életműdoboz) 

Megjelent: 2007. január 17. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Plant hivatalos életműve 1982-től 2006-ig, mínusz a Page-Plant időszak. Ez található egy uszkve 20.000 forintos kiadványban. Szerintem baráti ár ez is, mint minden a Zeppelin (szent) háza körül.



A szólóművész Planthez a Led Zeppelinen keresztül vezet az út. Ritka az, hogy valaki visszafelé, szólómunkáin keresztül szeretné meg Plantet, vagy magát a Zepet (bár mostanában akad erre példa), inkább a múltból a jelenbe vezet az útja a rajongónak. Sokan elakadnak 1980-ban. Én valahogy messzebbre szeretek menni, szerintem érdemes Plant alkotói munkásságát folyamatában követni, mégha néha fenntartásokkal is hozzáállva.

Merthogy Percy szólóban is jó.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A cikk kevés lenne egy pontos elemzéshez, de áttekintő jelleggel megpróbálom összefoglalni a Doboz által kondenzált éveket.

Az egykori Zeptagok közül Plant életműve a legszélesebb és, legtermékenyebb. És remélem ez a Doboz nem zárja az albumok sorát, a hírek szerint lesz újabb Strange Sensation lemez. Pedig Plant nem szokott ilyen hosszan ugyanazzal a zenészgárdával dolgozni, megújulási mániája nagy fluktuációt eredményez. Az SS formáció 2001 óta működik, tegyük hozzá: zseniálisan.

De vissza 1982-be. A Pictures At Eleven, szerintem kvázi Zepalbum. (leköphet, aki akar, én ezt gondolom). A következő 2 album azonban a 80-as évek impotens világának áldozata. Ezt többször leírtam, tartom. Bár most újrahallgatva a Shaken n Stirredet elgondolkodtam, hogy azért az egy érdekes album, további elmélyülést érdemel. Plant is ezt az „érdekes” jelzőt használja a 100 oldalas, a kiadványhoz tartozó bookletben, ahol az albumokat sorraveszik. A bookletről el kell mondani, hogy szerintem szinte minden képe újdonság az elmélyültebbeknek is.
Az első három album adja Plant első szólókorszakát, mely a Paul Martinez, Jeff Woodroof, Robbie Blunt zenészek állandó közreműködésével, és dalszerzői munkájával telt. A Honeydrippers projectet nem sorolom e korszakba, az a maga 5 számával egy külön világ.

A 80-as évek egyébként valamiféle önkiteljesítő útkeresésként is leírható Plantnél, megpróbált kitörni a Zeppelin skatulyából. A Led Zeppelin a legsokszínűbb zenekar, mégis Plantet, mint szexi rockistent bezárta egy nem túl szűk, de mégis szerintem számára szorító körbe. Ebből, mikor ráébredt erre, és lehetősége volt rá – a két dolog egybeesik szerintem a Bonham halála utáni rövid időszakban – menekülni akart. Szerintem nem sikerült, nem sikerülhetett. Erre Ő maga nagyon lassan, de ráébredt, és akkor kezdett igazán újra sikeres, felszabadult és alkotóként is kiváló lenni, mikor már nem akart görcsösen tagadni mindent, amiben ő jó, ami a Led Zeppelin énekesében zseniális volt. Ez az időszak 1988-ban nyitódott, és a ’90-es albumon keresztül a ’93-as albumon teljesedett ki.

1988-93 közt dolgozott együtt Phil Johnstone dalszerző-billentyűsével, Charlie Jones basszusgitárossal (a 88-as albumon még nem játszik, de a koncerteken már igen), továbbá egy fiatal meghatározó gitárossal, Doug Boyle-lal. Újabb 3 albumnyi korszakról beszélhetünk. Boyle a 90-es albumra és koncertidényre nőtt fel igazán a feladathoz, hogy „eljátsza – vagyis pontosabban megpróbálja eljátszani” Jimmy Page szerepkörét. 93-ban gitáros, és dobosváltás történt, lehetne a Fate Of Nation albummal egy új szakaszt is leválasztani, bár Johnstone miatt én azért egybesorolom a 3 albumot, melyek közt folyamatos, nagyságrendnyi fejlődés érzékelhető úgy, hogy én már a Now And Zent nagyjából jó albumnak tartom. Legalábbis volt időszak, hogy nagyon szerettem. Mindenesetre 88-ban Plant visszatért a rockhoz, mint olyanhoz. Atlantic Reunion, Zepszámok a koncertrepertoárban, Page vendég két dalban az albumon, és Plant vendég Page akkori szólóalbumán egy dalban. (megjegyzem az a dal hiányzik innen)

A Now And Zen bizonytalankodása és félszeg popposkodása után határozottabb képű lett a 90-es album, rajta jópár nagyon eltalált dallal, de igazán a Fate Of Nation album lett zseniális. Sokszínű, akár maga a Zep.

Majd még messzebbre ment, ez volt a Page-Plant korszak, ami a 94-96-os időszakban újra olyan magasra lőtte zenei karrierjét, mint a 70-es évek. Akkor sikerült megint újat csinálni, mégha a régi alapokon is. De ez a hullám 97-98-ra kifulladt, szerintem főképp Page miatt. Page – ha tetszik, ha nem – megszűnt alkotónak lenni, és csak remélni merem, hogy még valamit újat és jót életében letesz az asztalra, mert jelenlegi tevékenysége abban merül ki, hogy gitárújságok címlapján pózol ifjú titánokkal. Ezzel Plant 1998-ban lassan nézett szembe, és mikor észbekapott, talán kicsit el is késett. (Mondom ezt annak ellenére, hogy a 98-as koncertek azért még izgalmasak voltak) Ezt 1999-ben egy „vissza a gyökerekhez” életszakasszal orvosolta, a feltöltődéshez visszament a 60-as évek eleji zenei világhoz, ahonnan maga is indult, kis klubbok, közép-angliai vidéki 150 fős meghírdetetlen koncertek. Ez kellett, hogy visszataláljon önmagához, és onnan aztán új utakra léphessen. És 2002-ben új albummal lépett színre, akkor még felerészt feldolgozásokkal és onnan jutunk el napjainkig, a Mighty Rearranger korszakhoz. Most újra csúcson van, ám a sikert nehéz hosszú távon megtartani. Érdekes azon gondolkodni, merre kellene továbblépnie, hogy jelenlegi magas helyzetét megőrizze. Én azt gondolom keményíteni kellene, vagy csinálni egy száraz bluesalbumot, de semmiképp sem az elektromos kütyük, és modernkedés felé mozdulni. Mások a Darkness, Darkness vonalán a „leülősebb”, nyugodtabb világ felé látnák szívesen Plantet. Meglátjuk. Igazából sosem lehet tudni, mire számíthatunk tőle.

A 9 CD egytől egyig tartalmaz bónuszdalokat, melyek többsége azért már megjelent ilyen-olyan formában (maxikon, válogatásokon, stb.), de így korszakosan tematizálva és végre egyben azért szívet melengető. Igazából csak érdekességek, nagyon jó darab nincs köztük. Két, eddig tényleg kiadatlan: Turnaround (1983-ból), Rollercoaster (1993-ból). Továbbá koncertverziók, az egyik jelzetten bootlegről. (Milyen érzés lehet a bootleggernek hivatalos albumon viszontlátni a felvételét? Nagyon szimpatikus hozzáállás a kiadványtól.)

Egy kis nyavajgás a Doboz professzionalitásának, eleganciájának és minden szépségének elismerése mellett: A Honydrippers album (EP) eleve rövid, és csak egy bónuszt tettek fel (ez a bootleg), de létezik bootlegen ebből a formációból egy jó órányi olyan használható szám, ami nyilván nincs a lemezen, ugyane hangvételben. Talán így elegánsabb lett röviden, de talán csak a jogdíjak miatt nem erőltette meg magát e lemez tekintetében a szerkesztő. Hiányoltam a Rainer Ptacekes 93-as maxi dalait, a Whole Lotta Love akusztikust (bár ezt nagyjából megértem miért is nincs egy Plant szólóboxban), de a 21 Years hiányát már kevésbé értem. Csak a Dark Moon van bónuszként a Ptacekes maxiról. Fent már írtam, hogy a 88-as Page lemezén szereplő Only One is elfért volna.
Hiányzik a Sun Records tribute albumon megjelent My Bucket című dal is.
Egy kollega szerint azért maradtak le dalok innen-onnan, mert a hiányzók többsége a Sixty-six To Timbuktu gyűjteményes duplaalbumon jelent meg.
A Page-Plant együttműködésnek is van egy jópár szétszórt száma, ami ha már lemaradt a Timbukturól, ide lehetett volna tuszakolni (Boom-Boom, The Window, Whiskey From The Glass)

A CD-k mellett egy DVD is van, az összes klippel, és interjúkkal, ahol Plant áttekinti a korszakokat. Plant monológjaiból pontosan kitűnik, hogy tisztában van magával, tudja mit akar, tudja helyén értékelni korábbi munkáit, múltját. Nagyon szimpatikus, erős ember benyomását kelti.Továbbá nagyon érdekes stódiómunkafelvétel-részletek is szerepelnek a lemezen.

A klippekről:

A Zeppelinnek nem voltak mai értelemben vett klippjei. A klippeskedés valahol 80-tól felfelé alakult ki mai formájára. A 80-as évekbeli Plant klipek nyomasztóan 80-as évekbeliek. Tupíros, neonlila macák, ma már ízléstelennek mondható sminkek, ocsmány ruhakompozíciókban. Viszont van humor a klippekben. Plant nőkkel karatézik, és megverik, unottan tüzet adna egy nőnek, de nem működik az öngyújtó. A Rockin At Midnight 50-es évekbeli táncparkett jeleneteire Plantet vagdalják, aki amúgy Elvis után szabadon lejti a mikrofon előtt.
Vannak egész nyálas értelmetlenségek, ezeket egyszer lehet megnézni. Továbbá a VHS technika is beárnyékolja a minőséget. Aztán a 88-tól már fejlődik a klippipar is, egyre igényesebbek, jobban megkomponáltak képileg is a dalok. A Fate Of Nation már teljes mellszélességgel vállalható. Aztán 1993-ból ugrás 2002-be, a Morning Dew egyszerűen gyönyörűséges. A Nirvana album klippjei igazából a 90-es knebworti koncert felvételei.
A kiadvány remaster is. Állítólag. Nem tudom összevetni a korábbi CD kiadványokkal, mivel azokat a Doboz megfinanszírozásához előbb el kellett adnom. De gyanítom nem sávonkénti újrakeverésről, csak felületi kezelésról beszélhetünk.

Pontos tracklistát itt találhattok!

Bálint Csaba (2006.01.13.)
www.led-zeppelin.uw.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...




Koncertek 2018. május 23. és 2018. június 08. között:









Klipmánia