Interjú Pálmai Zoltánnal (első rész: P. Mobil) 

Megjelent: 2007. január 09. kedd 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Pálmai Zoli a kedvenc magyar rockdobosom. Miatta a kedvenc P. Mobil korszakom az 1977-es. Továbbá miatta is klasszikus az 1980-83 közti HBB, kedvenc Boxlemezem az Ómen, és ne feledkezzünk meg a Beatrice XX. század korszakáról sem. Mindig megvolt benne az elegancia, a technikai tudás, a profizmus és az intelligencia is, hogy beírja a nevét a nemlétező magyar rockandroll „Hall Of Fame"-be.



A „régi rockzenész arcokat" szoktam nyúzni, ha alkalom adódik, hogy megpróbáljak rendet vágni a legendás '70-es évek történeti káoszában, de sosem sikerül halálprecíz válaszokat kapnom, régen voltak ezek az idők, és a zenészeknek általában nem az volt a fontos, ami így utólag nekem, hogy – hasamra ütök – 1977. február 35-én emlékszel, miért kötöttétek a Főnixet a Tűzimádóhoz? Pálmai Zoli sem egy pontos visszaemlékező, de nagyon készségesen mindent megtett, hogy segítségemre legyen, mindenre megpróbált válaszolni. Éreztem, hogy fontos neki ez az elmúlt 30 év, és nem elfelejteni akarja a 70-es éveket, hanem ha lehet, visszahozni



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Előljáróban még, hogy ez az interjú a tervezettől rövidebb, mert a Dobos Magazin (reklám helye) 2006 decemberi számában egy csomó minden megtudható Zoliról 4 oldalon, amit most nem írnék le duplán.

P. Mobil korszak

Bálint Csaba: Mikor léptél be a Mobilba? Kit váltottál, miért, hogyan?

Pálmai: 1973-74 körül (Samuka naplójában 1974 márciusában tűnik fel Pálmai neve – Bálint Csaba), és a Pótát váltottam. Ő elment, engem megnézett Schuster és Samu a Várklubban, és már a P. Mobilban doboltam.

Összeültünk, csináltuk a számokat. Schuster kitalálta, hogy akkor legyen a Kintornás szerencséje, és írtuk a Kétforintos dalt, a Hajszát és a többit.

Bálint Csaba: A Várszegi tényleg írt dalszöveget, vagy csak stróman volt? Hogy jött ő a képbe?

Pálmai: Tényleg ő írta a Menj továbbot és a Forma 1-et. Nem volt benne semmi okoskodás. Akkoriban 76-77 körül gyakran játszottunk a Geminivel, ő ott volt basszusgitáros, így jött a kapcsolat.

Bálint Csaba: Milyen gyakran voltak próbák a Mobillal?

Pálmai: Minden nap. Szinte minden nap. Egy ideig Sashalmon próbáltunk még a Schusteréknél, majd átkerült a próbahely Csepelre, a PIK-re. Délelőtt próba, délután, este koncert.

Bálint Csaba: Samukával ti nagy spannok voltatok, igaz?

Pálmai: Barátok voltunk, mindenhova együtt mászkáltunk. Például, ha Ifiparkban volt koncert, akkor előtte elmentünk a Rudasba, fürdő, átgyúrattuk magunkat, aztán irány a Park.

Bálint Csaba: Samuka nem volt a nőkkel szemben visszahúzódó? Sokaktól ezt hallottam. Például az anyukájától is. Meg hogy koncert előtt, után ő csak gyakorolt, miközben a többiek „egerésztek".

Pálmai: Á, nem. Szép gyerekek voltunk, ment minden, ahogy lennie kellett. Samuka is mindig marha elegánsan, sál, zakó, egymásnak vettük a csajozáshoz a drága arcszeszeket.

Bálint Csaba: Milyen vendégjátékokra emlékszel? Bill, Hobó, Radics, stb?

Pámai: Ezek mind, de volt, hogy Tátrai helyettesítette Samut az Egyetemi Színpadon, egy Szemző Tibor nevű fuvolás játszott ugyancsak az Egyetemi Színpadon a Főnixben. Hobót én hoztam a zenekarhoz, '77 őszén már játszott velünk a Parkban Stonesokat.

Bálint Csaba: Milyen feldolgozásszámokat játszottatok?

Pálmai: Grand Funktól a Mark Sais All Rightot, a We Are An Amerikan Bandet, a Locomotiont. Sok Bad Companyt, címekre nem emlékszem. A Bachman Turner Overdrive-tól valamit, azt a Bajnok énekelte, a Nazarethtől a Fly Tonightot, a Golden Earingtől a Radar Love-ot.

Bálint Csaba: Led Zeppelint, vagy Deep Purple-t nem játszottatok? Biztos rájátszottatok a „magyar Deep Purple" imidzse, nem? Például a Bélával, mikor beugrott a Parkban játszottátok a Smoke On The Watert.

Pálmai: Led Zeppelint csak a HBB-ben, de a Deep Purple-től a Burnről játszottunk valamit…a Mistreatedet, igen. A Bélás Smoke az teljesen impró volt, mindenki ismerte a dalt, a Béla feltámolygott, és már játszottuk is, semmi próba. Érdekes összehasonlítani ott kettőjüket, Samut meg a Bélát.

Bálint Csaba: A Mobillal sorba gyártottátok a demókat. Hol készültek ezek, és főleg, miért? Hisz látszott, hogy lemez úgysem lesz.

Pálmai: Sashalmon egy négysávos magnóval. A Tollár Béni kezelte a magnót. Azt hiszem egy Royal UHER Stereo magnót.

A demókat igazából magunknak csináltuk. Tudod megírtuk közösen a számokat, és vissza akartuk hallgatni, hogy hogy sikerült. Elsőre gyakran nem tetszett, mindig csiszolgattuk a dalokat.

Bálint Csaba: A feljődés hallatszik is a demósorozatokon. Hogy zajlott a billentyűs állandósítása, a Pityi belépése? Illetve igaz-e, hogyha a Bajnok billentyűzött, akkor néha a Samu basszusgitározott.

Pálmai: Igen, a Samu basszusozott is, ha kellett. Sok billentyűssel próbálkoztunk. Sokan nem tudják, de volt koncertünk, ahol a Balázs Fecó játszott, Schöck Ottó is volt 1-2 koncerten, és egy szovjet turnén a Turcsók Laci is. Aztán '77-ben sokat játszottunk a Napsugárral (ott volt a Kocsándy Miki, Bill és a Sárvári Vili is), ahol a Pityi billentyűzött. Nem kellett sokat győzködni, hogy jöjjön.

Bálint Csaba: A szocialista blokkban saját számokkal koncerteztek? Zalatnay saját programját kísérték?

Pálmai: A lengyeleknél a saját szervezésű (értsd: nem ORI-s.) egyetemi koncerteken nyomtuk a saját programot, a lengyelek csak bámultak. A Szovjetunióban kísértük a Zalatnayt, hát ott a Cini és a Tinik programot játszottuk, de ez nem szeretem, nem szeretem kérdés volt. Mondták, hogy menni kell, és nem volt mese.

Bálint Csaba: Miért léptél ki a Mobilból? Van egy pletyka, hogy a készültség vitt el egy koncertről, mert behívtak katonának.

Pálmai: Á, ez nem így volt. Magamtól vonultam be. Persze nem jókedvemben. Az Uránia Moziban volt valami rockkarácsony, és az volt az utolsó Mobilos koncertem. ('77 dec 27-től 31-ig, és '78 január 2-án volt Urániás koncert – Bálint Csaba)

Bálint Csaba: Akkoriban egy zenekari tagnak a halála volt a behívó, mindenki próbált cselezni, kibújni. Te meddig voltál katona?

Pálmai: Igen, én is 24 éves voltam, mikor behívtak, addig sikerült megúszni. Összesen 2 hónapig voltam így is katona. Tudod én vizilabdáztam, és volt egy komoly sérülésem, fültövön vágtak, és operálták a dobhártyámat. Aztán egy orvos haver ajánlotta, hogy erre fel mondjam, hogy szédülök. Hát hogy szédül, vagy nem szédül ténylegesen, azt nem tudhatjuk, mondta. Egy alkalommal bekerültem a Honvédkórházba már helyben volt kartonom is a szédüléssel. Aztán csak behívtak, és a két hónap állandó vizsgálatokkal telt, mire leszereltek.

Bálint Csaba: Játszották veled a Honfoglalást?

Pálmai: Odáig nem jutottunk, viszont még ott voltam, mikor írtuk.

Bálint Csaba: És aztán leszereltél, és már a helyeden volt Mareczky Totó.

Pálmai: Úr isten! Lementem a Metró Klubba és hallottam, hogy játszunk. És ennyi volt.

A cikksorozat további részei:
második rész: HBB
harmadik rész: P.Box
negyedik rész: Ricse és napjaink

Bálint Csaba (2006.01.04.)
www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Interjú Pálmai Zoltánnal (első rész: P. Mobil!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia